Az önkormányzatiság jelentős tapasztalattal rendelkezik a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény óta, hiszen már ez a törvény is hatályát vesztette, és egy új Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény hatályos. Az önkormányzatiságban a tanácsi gyökerek, még a dogmatikai felosztásban élnek, valamint egyes megnevezésekben is. Kezembe került a Tanácstörvény Magyarázatának 1974-es kiadása, melyből a gazdálkodásra vonatkozó részt leközlöm a blogban. A jogértelmezésben létezik az úgynevezett történeti értelmezés, amikor a jogintézmények fejlődéséből vonunk le következtetéseket, ennek alapjául szánom a múlt kérgének feltöréséül a kivonatolt gondolatokat. A világos és lényegre törő, egyszerű megfogalmazások bársonyosnak tűnhetnek. Az írásnak nem politikai, jogtörténeti és gazdálkodási jelentőséget kívánok tulajdonítani. Egy egy hosszú távú vagyongazdálkodási koncepció elkészítéséhez jócskán találni benne sarokköveket, háttérgondolatot, ezért kérem, hogy senki ne vegye az írást a politikai izlés elleni támadásnak.
1. A tanácsok gazdasági feladatai
A tanácsok területük gazdái. Ez az általános feladatmeghatározás részben a tanácsok felelősségének, részben funkcióinak tömör összefoglalása. Tartalmilag a tanácsok területén élő lakosság szükségleteinek kielégítését, illetőleg ügyeinek intézését kell e rövid megfogalmazás alatt érteni. A lakosság szükségleteinek kielégítéséről való gondoskodás, valamint ügyeinek intézése – a tanácsi feladatok jellege alapján – további differenciálást tesz szükségessé. Jellegük szerint a tanácsi feladatok
- gazdasági és
- államigazgatási (hatósági)
jellegű feladatokra oszthatók.
A tanácsokra háruló gazdasági feladatok – a tanácsi gazdasági funkció – a tanácsi gazdaság szerves részét alkotják.
2. A települések infrastruktúrájához kapcsolódó feladatokat
Ehhez a feladatcsoporthoz tartozik a tanácsokra háruló gazdasági feladatok nagy többsége. E feladatok legjellemzőbb vonása, hogy megvalósításuk
- rendkívül beruházásigényes (a beruházások nem termelő jellegűek);
- forrásait zömmel a költségvetés biztosítja,
- nagyrészt fogyasztó jellegűek és megvalósításuk életszínvonalpolitikai, művelődéspolitikai és tudománypolitikai célok végrehajtását is jelenti. (Megjegyzés: Erre nem tudtam rájönni, hogy ez milyen tudományos igényt elégít ki és állít célba.)
Ehhez a feladatcsoporthoz a következő konkrét feladatok tartoznak:
a) Településfejlesztés – város és községfejlesztés – perspektivikus, koncepcionális és műszaki-gazdasági jellegű feladat. (E komplex feladatcsoport végrehajtását meghatározó, különböző szintű és távú műszaki-gazdasági tervek rendszerét és összefüggéseit az 1. ábra szemlélteti. (Az ábrát terjedelmi okokból mellőzöm)
A települések általános és részletes rendezési tervének jóváhagyásával [10. § (2) bekezdés], majd folyamatos korszerűsítésével kezdődik és a településhálózat-fejlesztési tervben meghatározott településfunkció megvalósításához szükséges létesítmények, objektumok konkrét megvalósításával folytatódik. Valamennyi településen belül megvalósuló fejlesztés részét képezi -a döntési, finanszírozási, lebonyolítási és üzemeltetési szintektől függetlenül.
b) Város- és községgazdálkodás, kommunális feladatok nagyrészt kommunális ellátást nyújtó, tanácsi kezelésben levő objektumok üzemeltetését, fenntartását, működtetését jelentik. Ide tartozik a tanácsok kezelésében levő lakóházak, utak, hidak, járdák, közterületek, parkok, mély és magasvezetésű vezetékrendszerek, temetők, piac- és vásárterek stb. fenntartása és üzemeltetése. Ezen túl ehhez a feladatcsoporthoz tartozik a területgazdálkodás, (területfelhasználás és -igénybevétel engedélyezése, házhely- és telekgazdálkodás), valamint az állami tartalékterületek hasznosítása és a helyiséggazdálkodás.
(Megjegyzés: a tényleges vagyongazdálkodás)
c) Egyéb, helyi infrastruktúrához kapcsolódó feladatcsoportokhoz tartozik a helyi közlekedés és hírközlés megszervezése és lebonyolítása.
d) A társadalmi közös fogyasztás területi feladatainak végrehajtása a legnagyobb volumenű és legösszetettebb tanácsi feladat. Köréhez tartozik az a)-c) pontokban már felsorolt feladatok egy részén kívül a lakosság szociális, egészségügyi, oktatási kulturális, rend- és jogbiztonsági, valamint igazgatási szükségleteinek kielégítése alapfokon teljes körűen, középfokon pedig nagyrészt. A felsorolt területeken az alapfokú ellátás teljes egészében a helyi jellegű és tanácsi feladat. A középfokú ellátás egy része ugyancsak helyi, más része területi jellegű és nagy többségét a tanácsok hajtják végre. Csekély hányada (pl. a fekvőbetegellátást nyújtó kórházak és klinikák egy része) központi, minisztériumi feladat. A felsőfokú ellátás nem tanácsi feladat.
(Megjegyzés: van azért benne egy fajta minőségi logika)
2. A településeken működő termelőeszközökhöz kapcsolódó feladatcsoportokhoz olyan feladatok tartoznak, amelyeket a tanácsok termelő és szolgáltató szervezetek (vállaltok, szövetkezetek és magánszektor (Megjegyzés: 1974-ben már van! Írja a kommentár) igénybevételével, illetve felhasználásával hajtanak végre. E feladatok egy részét a tanácsok irányítása alatt működő vállaltok oldják meg. E vállalati körre a helyi ipari jelleg jellemző. Nagyrészt a helyi munkaerőt foglalkoztató, helyi nyersanyag és energiabázisra épülő, valamint helyi árualapra termelő, illetve helyi szükségleteket kielégítő kis- és középüzemek tartoznak ehhez a vállalti körhöz. (A helyi jelző alatt egy-egy település és vonzáskörzete területét értjük.) A tanácsi irányítású vállalatok jelenlegi köre az előzőekben vázoltnál részben bővebb, részben szűkebb. Bővebb, amennyiben nem kizárólag tanácsi feladatot ellátó vállalatok is működnek tanácsi felügyelet alatt, és szűkebb, amennyiben tanácsi feladatokat végrehajtó vállaltok egy részének felügyeletét ma még minisztériumok látják el. A felügyeleti szint módosítása – a feladatokhoz igazodóan - folyamatban van.
Ehhez a feladatcsoporthoz a következő konkrét feladatok tartoznak:
a) Az ipari termelésnek az a része tekinthető tanácsi feladatnak, amely teljes egészében megfelel a helyi ipar előzőekben vázolt jellemvonásainak, illetve immobil lakossági rétegeket helyben történő foglalkoztatását biztosítja. (Pl. csökkent munkaképességűek, bedolgozók, háztartásban dolgozó nők foglalkoztatása.) Az ipari szolgáltatás feladatai közül a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítése tartozik a tanácsokhoz. Ebbe a körbe sorolható a helyi jellegű építőipari és élelmiszeripari feladatok végrehajtása is. (Megjegyzés: Erről valahogy a közfoglalkoztatás és a szociális szövetkezetek jutnak eszembe.)
b) Személyi jellegű szolgáltatások területén a lakosság igényeinek kielégítése teljes egészében tanácsi feladat.
c) Kereskedelmi feladat – a lakosság kiskereskedelmi ellátása, amelyről – teljes körűen – a tanácsoknak kell gondoskodniuk. (Megjegyzés: Ez a kereskedelmi irányítási pozíció (nem az engedélyezés, a szolgáltatás biztosítása (!) azért különleges figyelmet érdemel)
A tanácsok gazdasági feladatai és funkció természetesen megoszlanak az egyes tanácstípusok és tanácsszintek között. Általános rendező elv, hogy az alapellátást, illetve a lakosság mindennapos, helyben kielégíthető szükségleteiről való gondoskodást a helyi tanácsoknak kell biztosítaniuk, míg a többi feladat végrehajtása általában a területi tanácsok hatáskörébe tartozik.
Érdekes szempont és logikai rendszer mentén épült fel a tanácsi világ, nem állítom, hogy jobb vagy rosszabb volt bármely más működő modellnél, egyszerűen ilyen volt.
