Jogból is megárt a sok, főleg, ha az idő falja fel őket. Az idő jogokat zabál, válogatás nélkül nyeli el őket. Ezt a lakomát nevezzük elévülésnek. Mintha az idő feküdne végtelenül elnyúló kórházi ágyán, és a lecsöpögő infúziójába keverve jogokkal jutna életerőhöz. Az idő mivel mindent elnyel nem szorul rá, hogy jogainkkal tápláljuk. Elvan, jól él e nélkül is. A jogtudományban általánosan elismert, hogy az idő alakítja a jogosultságokat. A jogban az egyoldalú jognyilatkozatokat, amikor valaki egyéni döntésén múlik a külvilág valamely vagyontárgy és személy kapcsolata, azt hatalmasságnak nevezzük. (például: elővásárlási jog) Az idő is hatalmaskodik jogaink felett, és jó magyar szokás szerint kivár, türelem játékot játszik. Érdekeltsége van a büntető jogban, hiszen bizonyos idő utána az elkövetők mentesülnek, és érdekeltsége van a polgári jogban is, hiszen az általános elévülési idő öt esztendő, általánosan így azt mondhatjuk, az idő eltelte jogvesztő. Megszűnik a kapcsolat köztünk és jogunk között.

Amit fontos leszögezni, hogy a régi Polgári törvénykönyv és az Új Polgári törvénykönyv elévülés megszakítására vonatkozó szabály megváltozott. A két törvény közti választóvonal egyszerűen szólva 2014. március 15. napja. Amíg korábban egy levél megírása, és elküldése a másik személyhez, megszakította az elévülést, azaz, az kényszerűen újrakezdődött, addig ezt az új Ptk. hatálya alatt már perrel, de legalább egy fizetési meghagyás kezdeményezésével tehetjük meg. A törvény szerint ezen például egy szerződésmódosítás is megszakítja az elévülési időt. A fizetési kötelezettségek elévülése esetén lehet ennek nagy jelentősége.

Az Új Polgári Törvénykönyv indokolása a következőt tartalmazza erre vonatkozóan:

„Az elévülés megszakítására vezető jogi tények közül a Javaslat elhagyja a „követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítást”. E megszakítási ok ellentétes az elévülés intézményének lényegével: nem az igény érvényesítésére, hanem az igényérvényesítési idő (és az azzal járó bizonytalanság) meghosszabbítására ösztönöz. A jogbiztonságot szolgálja, ha önmagában egy ilyen aktus nem eredményezi az elévülés megszakítását.”

Ennek megfelelően mindenkinek adott időben meg kell hoznia egy komoly döntést, harcba száll-e azért, ami jog szerint az övé, vagy jóllakatja vele az időt, akit a magyar népmese terminológiájával akár Kisgömböcnek is nevezhetnénk, hiszen bele pokol, étvágya jó, és köszöni szépen nagyon jól érzi magát.

A kép a pixabayről származik.