Gyakran előfordul, hogy preferenciákat kell felállítanunk és menedzserként, vagy vezetőként kell gondolkodnunk hivatásunknál fogva. Ilyen esetekben jó, ha adódik egy helyes sorrend a fejünkben ami a döntések meghozatalánál biztos mentsvárat nyújthat. Sorrendileg érmes először végiggondolni:

1. Ha döntésem hatása, következményei sérthetik-e a büntetőjog szabályait? A döntésem veszélyezteti-e a szabadságomat, tisztes társadalmi létemet, végső egzisztenciámat, egészségemet.

2. A döntésemet követően tartozom-e polgári jogi felelősséggel, okozhatok-e kárt valakinek? Pénzügyileg veszélyeztetem-e magam, a vállalkozásomat?

3. A tevékenységemmel olyan helyzetbe hozhatok-e mást, hogy valamit csinál, nem csinál, és ebből őt kár éri, és nekem ezért felelősséget kell vállalnom? (Az én bíztatásom alapján ő károsodik-e?

4. Munkavállalóként a saját munkáltatómnak, tulajdonosomnak az érdekeit hűségesen (mintha drága és jó feleségem lenne és a kedvére akarnék tenni) képviselem-e? Nekik okozok-e kárt, jelzem-e a fontos információkat az irányukba?

5. A nemzetgazdaság felé bejelentem-e, megfizetem-e a szükséges összegeket, közzétételi kötelezettségemnek eleget tettem-e?

6. Európai Unió felé teljesítendő kötelezettségeimet, így támogatás elszámolás, közzététel, értesítés, monitoring teljesítem-e?

Ezzel a rövid összefoglalóval és sorrenddel kívánok egy olyan gondolkodási horizontot támasztani, ami egy egészséges gondolati immunrendszert képez saját, a tulajdonosi kör, és a család számára is. Azt hiszem a római jog bonus et diligens pater familiasai (a jó és gondos gazda) is ilyen elvek mentén végezte tevékenységét, és a sok szorgos, gondos gazdából egy hatalmas birodalom épülhetett.