„Amit birtokolsz, az birtokba vesz.”

/Harcosok Klubja/

Varga Gábor Csabával beszélget dr. Gaál Róbert.

A vagyongazdálkodás szép kihívás mindenki számára, mivel mennyiségileg minél több dolgot birtokolunk, annak a kezelése is egyre nagyobb kihívást jelent. Vannak foglalkozások, ahol évente vagyonnyilatkozatot kell tenni a közszférában, ennek nagy előnye évente egyszer át kell tekinteni mi az amivel rendelkezel. Mi a tapasztalatod, az ügyfeleid milyen rendszerességgel tekintik át a teljes vagyonukat?

Az ügyfeleimmel általában évente egyszer tekintjük át a vagyoni helyzetüket.

Hogyan érdemes a költségeinket nyilvántartani? A jó háziasszony, az analitikus könyvelő, vagy egy lezser életművész módszere vezet sikerre? Vannak-e erre professzionális programok?

Természetesen már találni a neten több olyan programot, ami segít a költségek pontosabb nyilvántartásában. Általában a háztartásokban évente egy – két alkalommal kerül napirendre ez a téma. Érdemes legalább évente egyszer időt szakítani egy összegzésre, melyben nem csak a havi rendszeres kiadásokat, hanem az éven belüli egyszeri kiadásokat is számba kell venni.

Megint az időnél lyukadunk ki, hogy lehet a sok idősávot összeegyeztetni, úgy, hogy még likvidek is maradhassunk? A különböző termékek mennyire hangolhatók össze?

Induljunk ki abból, hogy első és legfontosabb szabály a likviditás megléte. E nélkül minden koncepció borul, ha egy nem várt probléma érkezik. A tartalék kezeléséhez elég egy likvid bankszámla, természetesen a költségek figyelembe vételével. Az idősávokat nagyon könnyű kezelni, ha megvannak a jövőbeni célok. A célokhoz rendeljük az időt és a megfelelő termékeket. Természetesen a termékeket össze kell hangolni, és személyre szabottá kell tenni adózási, kockázati,stb… szempontok szerint.

A magyar jogrend alapítványi struktúrája merőben más, mint a külföldi modellek, mi a véleménye a helyes több generációs vagyonkezelésről, hasznosításról?

Ez a téma szerintem még nem időszerű. A történelmi folyamatok miatt nálunk még nem alakult ki az a vagyonos „ öröklő generáció”,ami más országokban évtizedek óta jelen van. Első körben egy olyan fogalomról kellene beszélni, mint „ hagyatéktervezés”. Ez a témakör sokkal időszerűbb. Ma már az ügyfeleim az én munkámon keresztül felismerik ennek a fontosságát és élnek is a lehetőséggel.

Köszönöm, hogy tapasztalatait megosztotta velünk, legközelebb a blog jelmondatáról beszélgetünk, vagyis SENKI SEM SZÜLETIK SZEGÉNYNEK.

2016. MÁRCIUS 15-IG TÖRZSTŐKEEMELÉS, TÁRSASÁGI SZERZŐDÉSEK, ALAPÍTÓ OKIRATOK MEGFELELTETÉSE AZ ÚJ PTK-NAK!

Kulcsár Andrással beszélgetek, aki Szombathelyen stúdió színvonalú zenei szolgáltatásokkal foglalkozik. Több kérdésben érdekel a véleménye.

Mindig csodálattal adóztam azoknak a foglalkozásoknak, ahol egy tehetség, egy készség kerül értékesítésre. Abszolút ilyen a zene. Amikor valakinek Isten adta tehetsége van ahhoz, hogy minden féle eszköz nélkül, saját „felszerelésével” (fülével, hangszálaival) állít elő terméket. Milyen a mai zenepiar?

A mai magyar zeneipar szerintem elég egysíkú és sajnos zeneileg sem túl változatos. Én tulajdonképpen a rock zenei színtéren érzem otthon magam de bármit meghallgatok ami élőzene. A legnagyobb baj, hogy mai magyar média ezt a stílust próbálja elnyomni. Teret nyernek a sablon zenék, és az emberek torkán megpróbálják lenyomni a mű zenéket. Nyilván abból származik a kiadók, előadók lagnagyobb bevétele, hogy minél többen hallgatják, de hagyni kell, hogy a többi stílust is megismerjék az emberek.

Vidéken itt Szombathelyen is pl nagyon sok tehetséges zenekar van, akik szabadidejükben lejárnak próbálni, drága felszerelést vesznek és gyakorolnak, dalokat írnak. Lehetnek nagyon ügyesek de valószínűleg sosem fogjuk őket megismerni, mert olyan stílust játszanak ami nem divat.

Egy magyarországi műsorvezető mondta egyszer egy zenei műsorban, aki nem mellesleg rádiós műsorvezető, hogy a rockzenét a magyar médiából ki kell irtani. Ezt mélységesen felháborítónak tartom. Ilyet nem mondhat, mindenki azt hallgat ami tetszik neki.

Mikor derül ki valakiről, hogy van-e tehetsége a zenéhez? Merre orientálható? Mit kell tanulnia? Ha látjuk, hogy a gyermekünk tehetséges, merjük-e neki javasolni, hogy foglalkozzon zenével, vagy inkább a természettudományok felé irányítsuk?

Én úgy gondolom hogy a tehetség már gyermekkorban előtörhet, csak nem szabad elnyomni. Szerintem ha a gyerek zenélni szeretne akkor hagyni kell, nem szabad mást erőltetni, mert lehet hogy épp egy nagy művészt nyomunk el. Mindenképp azt kell tanulnia, amiben jól érzi magát, tehát ha a gyermek dobolni szeretne akkor ne a gitárt erőltessük, csak azért mert halkabb. Egy idő után úgyis kiderül, hogy marad-e az adott hangszer vagy sem. Az a legjobb ha több hangszert megismer.

Mire alkalmas egy zenei Stúdió, hol vannak az ország legjobb stúdiói? Hogy történik egy felvétel? Mennyi időt vesz igénybe?

A zenei stúdiók eredetileg amiatt jöttek létre, hogy a zenekar által létrehozott alkotás fizikai formában is meg tudjon jelenni és mindenkinek legyen belőle otthon, aki szereti.

Manapság többféle studió létezik, léteznek kis home stúdiók, project stúdiók és profi nagy stúdiók.

Nyilván az utóbbiból kerülnek ki a legjobb minőségű anyagok, viszont ennek az ára is elég borsos tud lenni.

A XXI. Században egy laptoppal egy nappaliban komplett lemezeket lehet felvenni, de az azért tükröződik hogy alacsony költségvetésből készült és nem profi körülmények között.

Az országban sok nagy stúdió van. Jelenleg a legjobb a törökbálinton , ahol nekem is volt lehetőségem dolgozni. De mondhatjuk még, hogy Szolnokon vagy Sopronban is. Ez csak néhány a sok közül.

Hogy egy adott felvétel mennyi időt vesz igénybe az sokmindentől függ, zenei stílus, zenészek profizmusa, technikai felszereltségtől.

A munkafolyamat általában az, hogy zenekar már komplett elképzelésekkel lép be a stúdió ajtaján, persze van amikor az ott dolgozó hangmérnök/producer elképzelései kellenek ahhoz hogy az anyag létrejöjjön. Ezután elkezdődnek a felvételek, demó dalok, vagy mankó sávok formájában. Ezután a sorrendet a általában dob, basszusgitár, gitárok, egyéb hangszerek és végül az ének. Mivel többféle felvételi technikát lehet alkalmazni, ez a sorrend természetesen változhat.

Ezután keverés és mastering.

Kik látogatják leginkább a vidéki stúdiókat, milyen szolgáltatásokat, milyen céllal vesznek igénybe?

A vidéki stúdiókat vidéki zenekarok illetve kis költségvetésű zenekarok látogatják és általában a teljes felvételi folyamat az adott helyen zajlik. Céljuk is többféle lehet, vagy kiadónak dolgozzanak, vagy szeretnének bemutatkozni egy anyaggal, vagy csak referencia dalok kellenek, egy pályázathoz, fesztiválra való jelentkezéshez.

Köszönöm a beszélgetést.

Én köszönöm a lehetőséget.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének megszűnésével a felügyeleti feladatokat a Magyar Nemzeti Bank vette át, ha nem feltétlenül akarunk pénzintézettel szemben pert indítani lehetőségünk van pénzügyi békéltetésre is. Ez a lehetőség kizárólag a magánszemélyeket illeti meg.

A pénzügyi békéltetésről információkat az MNB honlapján találunk.

A Pénzügyi Békéltető Testület hatáskö-rébe tartozik egész Magyarország területéna pénzügyi fogyasztók és a bankok, egyébhitelintézetek, biztosítók, pénzügyi vállalkozások, pénztárak, befektetési szolgáltatók (a továbbiakban: pénzügyi szolgáltató) között létrejött, szolgáltatás igénybevételére vonatkozó jogviszony létrejöttével, szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitásügyek (pénzügyi fogyasztói jogviták) bíróságieljáráson kívüli rendezése.

A békéltetés rövid története:

A Testületet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény 2011. július 1-jén hozta létre, ezt megelőzően nem volt pénzügyi békéltetés Magyarországon. A pénzügyi tárgyú jogvitákkal a fogyasztók a lakhelyük szerint illetékes békéltető testületekhez fordulhattak, ha nem akartak bírósági utat választani. A pénzügyi tárgyú perek általában bonyolultak, hosszadalmasak, költségesek, a bíróságok számára pedig azért jelentenek nehézséget, mert az ilyen jogviták, főleg ha elszámolási kérdésben kér igazságot tenni a felperes, csak szakértő bevonásával dönthetők el.

A pénzügyi békéltetés léthehozásának gondoloata annak érdekében fogalmazódott meg, hogy a pénzügyi szolgáltatók ügyfeleikkel való együttműködése kikényszeríthető legyen, továbbá, hogy szakmailag jól felkészült, tapasztalt, a pénzügyekben járatos jogászok és közgazdászok működjenek közre a pénzügyi tárgyú jogvitákban. Ezen eljárások legfontosabb jellemzője, hgoy gyorsak és ingyenesek, ahol a olyan fórum, ahol a felek szabad belátásuk szerint – egy kis segítséggel – egyezséget köthetnek és ezáltal a bírósági utat elkerülve a bírósági szervezetrendszert is tehermentesítik.

Amikor a pénzügyi jogviták megoldása is még az általános békéltetés rendszerében zajlott 2010-ben, összesen 880 kérelmező vette igénybe ezt a lehetőséget. 2011-ben – a Testület működésének első féléve alatt –már 1196 fogyasztói kérelem érkezett, még ebben az évben 857 ügy zárult le, összesen hét eljáró tanács munkájának eredményeképpen. A 2012. év volt a pénzügyi békéltetés első teljes éve, ekkor már nőtt az ügyek száma, 3224 kérelmet nyújtottak be a pénzügyi fogyasztók. 2013-ban újabb 4320 ügyben kezdeményeztek eljárást, 2014. január 1. és december 31. között pedig összesen 4181 új ügy érkezett. Az ügyszám növekedése azt mutatja, hogy a Testület irányába megnyilvánul egyfajta társadalmi bizalom, mert működése kiszámítható és szakmai alapú. A kiszámíthatóság és a szakmaiság a felek számára alapvető érték volt és ma is az, mert biztonságot nyújt, hiszen az eljáró tanácsok felelősségteljes szakmai alapú döntéseket hoznak.

A Testület tevékenységének célja a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybevevők jogos érdekeinek védelme és a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni közbizalom erősítése. A jogos érdek fontos szempont a Pénzügyi Békéltető Testület számára, ugyanis ennek megítélése képezi alapját döntéseinek, de magának a békéltetésnek is. Foglalkozik méltányossági ügyekkel is, mert a pénzügyi fogyasztók is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy önhibájukon kívül eső okból nem képesek teljesíteni vállalt kötelezettségeiket. Ezekben az ügyekben a lehetőségekhez képest abban tud segíteni a Testület, hogy a pénzügyi szolgáltatók az előtte folyó eljárásban megfontolhassák, tudnak-e, akarnak-e méltányossági szempontú döntést hozni és ezáltal esetleges további veszteségeiket is csökkenteni.

2013. évben megszűnt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és az általa korábban ellátott feladatokat átvette a Magyar Nemzeti Bank 2013. október 1-jei hatállyal. A Testület számára ez a szervezeti változás ugyan a működést érdemben nem befolyásolta, mégis jelentős volt, hiszen a Testület a Magyar Nemzeti Bank szervezeti keretei között, azon belül önálló és független belső szervezetként működik a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 96–130. § szabályainak megfelelően. Működési feltételeinek biztosításáról és finanszírozásáról a Magyar Nemzeti Bank gondoskodik és vállalja, hogy ezáltal is elősegíti a pénzügyi közvetítőrendszer hatékony működését, a vitás kérdések gyors, ingyenes és mindenki számára a lehetőségek szerinti legmegnyugtatóbb megoldását.

Az elszámolást és a forintra átváltást célzó törvények adta feladatok teljesítése

A 2015. év nagy feladat elé állítja a Testületet. Az egyes fogyasztóknak korábban nyújtott hitelek tekintetében a 2014. év második felében megalkotott, kihirdetett és hatályba lépett jogszabályok – így törvények és MNB elnöki rendeletek – alapján a Testület már nemcsak békéltet majd, de szinte a bírósági ítélettel azonos hatályú döntést hoz, ha a felek között e tárgykörben egyezség nem jön létre.

A kérelmet a hivatahoz lehet benyújtani az alábbiak szerint:

Formanyomtatvány a Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának kezdeményezéséről - fogyasztók számára Kérelmét benyújthatja: a. Elektronikus formában az Ügyfélkapun keresztül (telepítőkészlet) b. Írásban (postai úton vagy személyesen) - A kérelmet a Pénzügyi Békéltető Testülethez - 1013 Budapest, Krisztina krt. 39., levelezési cím: H-1525 Budapest BKKP Pf.: 172. (közvetlenül a Déli pályaudvar mellett) - kell írásban benyújtani.

Egyezségi kísérlet

A felek közötti egyezség létrehozásának megkísérlése a Pénzügyi Békéltető Testület alapvető feladata. Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak,a Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa azt határozattal jóváhagyja. Az egyezségelmaradása esetén folytatódik az eljárás, és attól függően válik eredményében ketté, hogy a pénzügyi szolgáltató alávetette-e magát a Pénzügyi Békéltető Testület döntésének vagy sem. Alávetés esetén a Pénzügyi Békéltető Testületeljáró tanácsa megalapozott kérelem eseténkötelezést tartalmazó határozatot hoz, alávetéshiányában pedig ajánlást tesz.

Mindez mennyibe kerül?

A Pénzügyi Békéltető Testület eljárása ingyenes, eljárási díj, illeték nem terheli sema fogyasztót, sem a pénzügyi szolgáltatót.Az eljárás során azonban merülhetnek fel költségek a felek részéről. Az eljárás költségének tekintendő mindaz a költség, amely a felek oldalán a Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának igénybevételével összefüggésben a célszerű és jóhiszemű eljárás követelményére figyelemmel – igazoltan felmerült (előzetestudakozódás, egyeztetés és levelezés költsége,a felek személyes megjelenésével összefüggőútiköltség és keresetkiesés stb.). Az eljárás költségét az a fél viseli, akinek terhére a tanács azügyet eldöntötte.

 A felhasznált kép szabadkép:

https://www.pexels.com/photo/black-and-white-people-bar-men-4417/

Megelőző írásaimban említést tettem az ősi birtokjogi intézményekről, hogyan született meg a köztulajdonból a magántulajdon. Kis időutazással Werbőczy István Hármaskönyvébe lapozunk. A 44. czímet ismertetem, ahol nagyon jól látszik, mennyire erős még a nemzetséges közös tulajdoni rendje. Mennyire erős a család, és a testvérek vérségi, vagyon jogi köteléke.

"44. czim

Ha pedig valamelyik testvér (addig mig a többiek tétlenül, gondatlanul és henyén élnek), szakadatlan szolgálatával, vérének ontásával, vagy egyébként szolgálatai és érdemei által fekvő jószágokat vagy birtokjogokat szerzett és ezeket többi testvéreivel megosztani nem akarja: akkor

ha minden apai jószágról és jogról lemond,

azokat a fekvő jószágokat, melyeket önmaga szerzett, magának és örököseinek mindörökre egészen megtarthatja."

Helyezkedjünk csak a szorgalmas fiú helyzetébe egy pillanatra. Döntenie kell, azt a vagyont választja, amelyik nagyobb mennyiségileg. A vagyontömegek vonzzák egymást, miért mondana le az atyai részéről, ha az nagyobb. Jól látszik, hogy az egyén mennyire kevéssé létezett. Ez összefüggésben lehet a születéskor várható élettartammal is, hiszen nem lett volna értelme felaprózni a vagyontömeget. A régiek jól tudták, minden csak nagyban jó. Ezt szolgálta bölcs jogrendszerük is, ami ma talán megütköztet minket, hiszen mindannyian apró vagyontömegeink terheit rójuk, de a vagyon, különös tekintettel a föld nagy tagokban való megtartása erősítette a gazdasági erőt, potenciált. A jogrendszer még a lustákról is gondoskodott. Talán ez a béke megtartó erejét szolgálta, azt, hogy nem mindenki született arra, hogy kockázattal gyarapítsa a vagyont, hanem abban kárt ne tegyen. Az ősi bölcsességet nem hatotta át pillanatnyi politikai közhangulat, az ősi rögök lassan gördültek egymás mellett.

Folytatólagosan közlöm az első kivonatom folytatását, gyönyörű szerkesztései elkülönítésben adom közre, a megelőző cikk a magyar magántulajdon alapját, a most írt kivonat a köztulajdon alapját veti meg, azzal, hogy a vagyontárgyaknak mindig kell lennie egy funkciójának, célhoz rendeltségének. Ez adja a jó vagyongazdálkodás alapját.

„Szent István decretumaiban már világosan látjuk, az egyéni földtulajdon biztosítását, de ennek fokozatos kifejlődéséről az ősi államszervezet korában alig tudunk valamit. A dolog természete hozza magával, hogy a földművelés elterjedésével előtérbe lép az egyéni birtok jelentősége és czélszerűsége. A nomád és félnomád gazdasági élet: a halászat, vadászat, baromtenyésztés nagy területekre kiterjeszkedő közös birtokrendszert tételeznek fel, holott a földművelés intensivitásának egyik legfontosabb eleme az egyéni birtoklás. Minél előbb halad előre a földművelés, annál nagyobb mértékben fejlődik ki az egyéni földtulajdon, a nélkül, hogy a közös birtoklási rendszert teljesen kiszoríthatná.” „Mejegyzés: ha rövid időutazást teszek ennél a bekezdésnél párhuzamosan felvetődik a hajléktalan személyek közterületen való életvitelszerű tartózkodása, hiszen a vagyoni elemek jól látható funkciót kaptak mindig, a funkciótlan vagyoni elem, halott vagyoni elem, terhelt vagyoni elem, passzív vagyoni elem.

„Utóbbi bizonyos mértékig és korlátok között igen soká marad fenn az egyéni földtulajdon mellett is. Kezdetben ugyanis az egyéni földtulajdon csak a művelés alá vett területeken, a szántóföldeken fejlődik ki, ellenben az egyéb földterüeltek: a nádasok, erdők, rétek, legelők tovább is közös birtoklás tárgyai maradnak.

A viszonyok úgy hozták magukkal, hogy az ország területének jelentékeny része a nemzetségi földosztásba bele nem vonatott, semmiféle szálláshoz nem tartozott. Ennek az oka magának az illető területnek természeti, földrajzi sajátosságaiban rejlett. A rengeteg erdőségeket egyfelől, a kiterjedt mocsaras vidékeket másfelől, miknek hasznát nem vehették, szabadon hagyták. Ezek a szabadon maradt területrészek e törzsnek közös vagyonát, közös birtokát képezték.

Az egyéni birtoklás felé haladó nemzetségi szállásokon és a meg nem szállott területeken kívül voltak még olyan földek, melyek a várak őrzésére és fenntartására rendelt népek ellátására szolgáltak: a várföldek. Vitás, vajon ezek a várföldek, miként az imént említett szabadon maradt erdős, mocsaras stb. területrészek, egy-egy törzsnek közös tulajdonai voltak-e, avagy magának a legnagyobb politikai egységnek, a nemzetnek, az államnak képezték-e közvagyonát?A kérdés megoldása nagy nehézségekbe ütközik. Kétségtelen ugyanis, hogy a hadügyet az ősi államszervezet korában már nemzeti közügynek tekintették, hogy a háború és béke felett a nemzetgyűlés határozott és hogy a nemzet megválasztott tisztviselője, a vezér, a hadba minden fegyverfogható magyar ember felett rendelkezett; már pedig világos, hogy a várföldek, miként a várak maguk, mint a hadviselés eszköei, hadi czélt szolgáltak. Azonban másrészt kétségtelen az is, hogy a várak gondozása, valamint a várföldeken tartózkodó népek felett való parancsolás az egyes törzsek, illetve főnökeik hatáskörébe tartozott.

Szerintünk ezen kérdés eldöntésénél főleg az a szempont irányadó, hogy a törzsköteléket sokkal erősebbnek kell tartanunk, semhogy azzal szemben a nemzeti köztulajdon fogalmának ezekre a földbirtokokra nézve kifejlődését összeegyeztetni tudnánk és így helyesebb ezeket a várterületeket, valamint a nemzetségek által meg nem szállott területrészeket egyáltalán ama törzs köztulajdonának tekinteni, a melynek a székén belül feküdtek. E törzsi közös tulajdon csak akkor változott át nemzeti vagy állami közvagyonná, midőn a monarchikus elv győzelemre jutásával a király ráteszi kezét a törzsek rendelkezése alatt állott, a szállásokon kívül levő földbirtokokra, azokat közvetlenül a királyi hatalomnak veti alá és ez alapon a vármegyei szervezet létesíti.

A várföldeknek nemzeti közvagyon gyanánt felfogásával függ össze számos régibb írónak az a téves állítása, hogy a vármegyei szervezet már a vezérek korában létezett. Ezzel szemben, szerintünk, alig szenvedhet kétséget, hogy az ősi államszervezet korában, csak egyféle szervezete állott fenn a vidéki kormányzatnak: a törzsi és nemzetségi szervezet, s ehhez képest az ország területe csak egyféleképpen volt felosztva: törzsek és nemzetségek szerint. Az országnak ettől a régi felosztástól független, újabb felosztása a várak és várföldek szempontjából a királysággal egyidejű, Szent István király műve és az ő újítása.”

(Forrás: Timon Ákos Magyar alkotmány- és jogtörténet) 1906 Harmadik, átdolgozott kiadás

Ebből is látszik, hogy tulajdon alá vehető és birtokolható vagyontárgyaknak mindig szükséges funkciója kell hogy legyen. A puszta gyűjtögetés nem funkció, haszontalan, halott, passzív, és később terhessé váló vagyoni kötöttségeket jelent. Hoszasabb vizsgálat eredményét képezhetné, az állam végső öröklési képessége, amelyet egy szükséges, de nyilvános értékesítéssel meg lehetne törni. Az egyedi pl. lakástulajdont, univerzálisan konvertibilis pénzeszközzé téve. 

Elfeledett és a magyar jogtörténetből – kulturpolitikai okokból - jó időre száműzött szerző Timon Ákos, akinek Magyar alkotmány- és jogtörténetének harmadik átdolgozott kiadása 1906-ban jelent meg. A jogi oktatásban az Eckhart Ferenc által írt jogtörténeti munkák váltják fel, melyre Timon túlzott nemzeti jellegére tekintettel „volt szükség”. Audiat et altera pars (hallgattasék meg a másik fél is) elve alapján leporolom egy nagyobb lélegzetvételű idézet erejéig a munkáról a réteget, és vagyonjogi szempontú kiemelést teszek.

...” A germán és magyar ősalkotmány között ilyképpen a birtokjog forrásának, a birtokszervezetnek mélyreható, fontos különbsége áll elő. A magyar ősállamban a birtokjognak forrása és gyökere a nemzeti akarat. A nemzetegészet jelenítő nemzetgyűlés rendezi első sorban és általánosságban a birtokviszonyokat. A nemzetgyűlés osztotta fel az országnak területét a törzsek között és a törzsek ezen felosztás, ezen nemzeti rendelkezés alapján a részükre kiutalt területeket nemzetségek szerint megszállották.

A nemzetgyűlés adta felhatalmazás általánosságban valamely nagyobb területrészre szólt. E nagyobb vidéknek részletes birtokba vétele, kiosztása és a szervezkedés a törzseknek lőn a feladatává. A törzsek a részükre kiutalt területeket nemzetségek szerint szállták meg. A honfoglalás alkalmával ekként minden nemzetségnek külön területrész jutott, melyet a források descensus-nak, szállásnak neveztek.

A nemzetség által elfoglalt „szállás” a descensus a nemzetség közös tulajdona volt. Minden egyes nemzetség gazdaságilag külön egységet, külön szervezetet képezett. A nemzetségek tagjai földközösségben élnek, a minek a lényege abba áll, hogy egyéni földtulajdon nincs, s hogy a nemzetségnek valamennyi teljes korú tagja a közös nemzetségi birtokot szabadon élvezheti és használhatja. A magyarok ugyanis első megtelepedésük alkalmával még félnomád gazdasági életet élnek, a midőn az emberek többsége vadászatból, halászatból és baromtenyésztésből él; ehhez képest a földközösség azt a nemét hozták magukkal, a melyet nomád földközösségnek nevezünk, a midőn a kezdetleges földművelés és a virágzó állattenyésztés az óriási határokban egyre helyet cserél, egyik vidékről a másikra költözködik, a még ki nem merült termékeny területekre. Ennek nyomait tanusítják még Szent László és Kálmán azon rendelkezései, a melyek megtiltják, hogy a faluk messze távozzanak templomaiktól.

A nemzetségi nomád földközösségen belül idővel, a mint a földművelés egyre fontosabb tényezője lesz a gazdasági életnek s a megtelepedés jobban állandósul és szorosabban helyhez köttetik, a nemzetség egyes ágai, az egyes családok mindinkább elkülönülnek egymástól, kiterjedt nagy területrészeket külön művelési ág alá fognak; így lassanként a közös táborok feloszlanak s a mai tanyák hasonlatosságára külön táborok, külön állandó háztartások keletkeznek. Szóval kifejlődik a családi házközösség intézménye, melyből további osztozkodás útján utóbb előáll az egyéni birtok, a magánföldtulajdon.”

A fenti fejlődés útján válik a Kárpát medence egyre komfortosabb otthonná a magyar nép számára.

Bochkor Károly 1906-ban megjelent A gazdasági számtartás rendszere, (Államszámviteltan) című könyve leplezetlen őszinteséggel ír az ellenőrzés szükségeszerűségéről:

"Pedig bizonyos körülmények között a gazdaságot nem csak vinni, hanem ellenőrizni is kell.

1. A vagyon tulajdonosa lehet: a) kiskorú, mindőn helyette gyámja gazdálkodik b) testben avagy lélekben olyan félszeg; pl siketnéma, pazar, őrült stb., hogy a gazdaság vitelére nagykorában is alkalmatlan; ekkor a hatóság által kinevezett gondnokot szoktak, az illető gazdasági viszonyainak vezetésével megbízni; c) jogi személy mint az egyház, állam, ország, törvényhatóságok, községek, egyletek, alapok, ipari és kereskedelmi társaságok stb. ... Ezeknek olyan természetes személyekről kell gondoskodniok, kik helyettük gazdálkodnak.

2. ... Az igaz, hogy minden emberről és így a megbizott gazdálkodóról is, az ellenkező bebizonyításáig csak becsületességet kell és szabad föltételezni. De az ember: a) veleszületett gyarlóságánál fogva, erősen ki van téve annak a kísértésnek, hogy eljárásában ne mindig és kizárólag csakis a gazdaság érdekei vezessék, s hogy saját jó szántából ne minden erejével iparkodjék, hűséget kellő ügyességgel és ismeretekkel párosítani; b) másrészt pedig rendszerint a gazdaság tulajdonosa sem képes megbizottját feltétlen, minden utógondolattól ment bizalmával megajándékozni.

Minden megbizásból vitt gazdaságban tehát föltétlenül szükséges az ellenőrzés. "

A 2016. évi 11. számú közlönyben jelent meg az 1/2016. (I.29.) AB határozat. Nagyon röviden az állami hivatalnokok jogairól szóló (nem ez a pontos cím, de így teljesen érthető) 2012. évi V. törvény kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a benne lévő két egymást követő törvényt áthidaló rendelkezés Alaptörvény-ellenes, a régi törvényben 36 havi, az új törvényben az állam 24 havi összegre volt perelhető. Ezt a szabályozási helyzetet az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek minősítette.

Idézet a határozatból.

"Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Tv. 3. § (5) bekezdése hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú szabályozást valósít meg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütköző módon azáltal, hogy a folyamatban lévő perekben a munkavállalót megillető átalány-kártérítés megítélhető legnagyobb összegét harminchatról huszonnégy havira csökkentette le, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisíti. Az alaptörvény-ellenesség megállapítása kapcsán hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy a jogalkotó nem magánfelek közötti peres ügyekbe avatkozott bele, hanem olyan közszolgálati, foglalkoztatási jogviszonyt érintő perekben csökkentette le a megítélhető átalány-kártérítés összegét ahol szükségszerűen és végeredményében az állam a másik peres fél. Ezáltal nem csupán hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú szabályozást hozott létre, hanem a saját nézőpontjából kedvezőbb szabályozást teremtett meg folyamatban lévő perekben."

Van egy régi jogelv: senki sem lehet saját ügyének bírája. Ezt az állami szférában úgy kell mondani a döntés kapcsán: "Az állam saját munkáltatói viszonyaiban nem járhat el csak a saját nézőpontjára tekintettel."

A felhasznált fotó szabadfotó!