Bochkor Károly 1906-ban megjelent A gazdasági számtartás rendszere, (Államszámviteltan) című könyve leplezetlen őszinteséggel ír az ellenőrzés szükségeszerűségéről:

"Pedig bizonyos körülmények között a gazdaságot nem csak vinni, hanem ellenőrizni is kell.

1. A vagyon tulajdonosa lehet: a) kiskorú, mindőn helyette gyámja gazdálkodik b) testben avagy lélekben olyan félszeg; pl siketnéma, pazar, őrült stb., hogy a gazdaság vitelére nagykorában is alkalmatlan; ekkor a hatóság által kinevezett gondnokot szoktak, az illető gazdasági viszonyainak vezetésével megbízni; c) jogi személy mint az egyház, állam, ország, törvényhatóságok, községek, egyletek, alapok, ipari és kereskedelmi társaságok stb. ... Ezeknek olyan természetes személyekről kell gondoskodniok, kik helyettük gazdálkodnak.

2. ... Az igaz, hogy minden emberről és így a megbizott gazdálkodóról is, az ellenkező bebizonyításáig csak becsületességet kell és szabad föltételezni. De az ember: a) veleszületett gyarlóságánál fogva, erősen ki van téve annak a kísértésnek, hogy eljárásában ne mindig és kizárólag csakis a gazdaság érdekei vezessék, s hogy saját jó szántából ne minden erejével iparkodjék, hűséget kellő ügyességgel és ismeretekkel párosítani; b) másrészt pedig rendszerint a gazdaság tulajdonosa sem képes megbizottját feltétlen, minden utógondolattól ment bizalmával megajándékozni.

Minden megbizásból vitt gazdaságban tehát föltétlenül szükséges az ellenőrzés. "