Hányszor hallottuk, hogy mögöttes joganyag, vagy háttérszabály. Talán leírva evidenciának tűnik, de a mindennapok joggyakorlatában a jogszabályok erdejében, vagy dzsungelében nem látjuk a fától az erdőt. A speciális szabály alkalmazása az általánoshoz képest kitakarja a lényeget, ilyenkor fordulunk mögöttes jogszabályhoz segítségül. Jogi egyetemi tanulmányaink során kézhez kaptuk az Ulpianusi mondást: Publicum ius est, quod ad redi romanae spectat, privatum, quod singulorum utlitatem. Közjog az ami a közösség, magánjog, ami a magánosok érdekét szolgálja. Lényeges jogalkalmazási, jogértelmezési alap ez a különbségtétel, hiszen a magánjogban mindent szabad amit a törvény nem tilt, a közjogban pedig csak azt szabad, amit a törvény kifejezetten megenged. Ezt a közjogi kogenciát, azonban egy tartalmi körülmény, mint mögöttes jogszabály fellazítja. Erre az emberi jogok európai bírósága is hivatkozik a diszkrimináció tilalmának kapcsán. Hiszen nem feledkezhetünk meg egy lényeges tételről, ha a jogesetben természetes személy jogáról seik szó, ember a jogalany, akkor mindenképpen kell emberi jogokról beszélnünk. Emberi jogokról lévén szó, jogforrások: Egyberi jogok egyetemes nyilatkozata, valamint a magyar jogba bevezetett európai emberi jogi egyezmény, az 1993, évi XXXI. törvény. Jogos a kérdés, hogyan kerül mindez egy vagyonjogi blogba? Azért, mert az emberi jogoknak is vannak vagyoni értékű vonatkozásai. Például a nyugdíjmegállapításnak, vagy adóvonatkozású kérdéseknek, az emberi jogok mélyen meghúzódnak a munkajog és a közszolgálati jog mögött is. Előfordulhat, hogy bármely törvényi szintű tételes jogi szabály rendelkezése ellentétes lehet az érdekeinkkel, ez esetben az emberi jogi katalógust is végig kell olvasni. Akár az alkotmánybíróság előtt panaszeljárásban, akár az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt egyik leghatásosabb hivatkozási és jogi alap a diszkrimináció tilalma, amely a törvény előtti egyenlőség követelményével ellentétes, jogalkotás, vagy jogalkalmazás szüleménye. Mindkét eljárásban egy ember és maga az állam kerül szembeállításra. Végezetül meg kell állapítani, hogy egyik ember sem jogfosztott, a jogalkotónak, a jógalkotónak mérlegelnie kell, hogy az alapvető emberi jogokat kell-e, és milyen mértékben szükséges (!) korlátozni, mivel az összehasonlítás eszköze, a diszkrimináció tilamára való hivatkozás mindezt megméri, mérlegre teszi, és ítélet formájában inter partes a felek közt, az Alkotmánybíróság jogszabályt megsemmisítő aktusát követően pedig erga omnes, azaz mindenkire kiterjedő hatállyal érvényesíti.  Poroljuk le az emberi jogi katalógust.

Emberi jogi linkek a további büngészéshez:

http://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/magyar-nyelvu-tajekoztatok-a-birosaghoz-fordulasrol-hasznos-linkek

http://www.echr.coe.int/Pages/home.aspx?p=applicants/hun