Talán mindannyian emlékszünk még arra, hogy volt olyan idő, amikor az általános iskolában bélyeg alapú takarékbetétkönyveket lehetett vásárolni, hogy így keltsék fel a figyelmét a gyermekeknek a takarékosság, pénzügyi tervezés iránt. Egy könyvajánló segítségével időutazásra invitálom blogom olvasóit. A felfedezés a koponyánk körül a Bankjog a gyakorlatban című könyv, amit a kiváló kommentár szerkesztő dr. Petrik Ferenc szerkesztett. A példány amit kezembe vettem 1990. áprilisában került lezárásra, nem mai gyerek! A könyvet az Egyetemi Nyomda adta ki. Mivel most elkezdtem részletesebben foglalkozni betétekkel, így gondoltam áttekintem a kilencvenes évek betétlekötési hangulatának jogi alapjait. Ne zavarjon meg senkit, mert a szabályozás már megváltozott. De azért a struktúra, a pénzügyi megoldás, az újítás szándéka, vagy adott jogvita kapcsán találhatunk benne érdekes dolgokat. VIGYÁZAT VISSZATEKINTÉS, VIGYÁZAT RÉGI PTK.!

A könyv X. fejezete foglalkozik a takarékbetét-szerződéssel. Sajnálatos, hogy azóta nem adtak ki ilyen könyvet. A könyv részleteit szószerint közlöm! A X. fejezet szerzője dr. Szentiványi Iván.

„X. fejezet

A takarékbetét- szerződés

A takarékbetét szerződés általában

Ptk. 533. § (1) Takarékbetét-szerződés alapján a pénzintézet köteles a betevőtől takarékbetétkönyv vagy más okmány ellenében pénzt átvenni és annak összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) A takarékbetét bemutatóra szólóan vagy a rendelkezési jog fenntartásával lehet elhelyezni. A takarékbetét elhelyezhető a pénzintézetnél más kedvezményezett részére is.

(3) A pénzintézet a takarékbetét után a betételhelyezés idejére kamatot, illetőleg – nyereménybetét esetén – a sorsolás eredményétől függően nyereményt fizet ki.

(4) A takarékbetét visszafizetéséért az állam helytáll. A takarékbetét összegének visszafizetésére és a kamat, továbbá a nyeremény kifizetésére vonatkozó követelés nem évül el.

A betét fogalma

Betét fogalmán a takarékbetétkönyvben elhelyezett pénzt szokás érteni. Ez azonban túlzott leegyszerűsítést jelent. A szakirodalom szerint mindazokat a pénzösszegeket betétnek kell tekinteni, amelyeket a betétesek takarékbetétkönyv vagy más okmány ellenében takarékbetétként helyeznek el.

Megállapítható, hogy a betét és a takarékbetékönyben elhelyezett pénz nem azonos fogalom, hiszen nemcsak a takarékbetétkönyv, hanem az egyéb okmány ellenében elhelyezett pénzösszeg is betét, ha azt takarékbetétként helyezik el. Így betétnek minősül például az iskolai takarékakció keretében való takarékosság, jóllehet nem takarékbetétkönyv, hanem más okmány, adott esetben takarékbélyeg ellenében történik a pénz elhelyezése.

Azonban az idézett szakirodalmi álláspont is bizonyos mértékig a fogalom indokolatlan leszűkítését jelenti, mivel nemcsak a kifejezetten takarékbetétként történő pénz elhelyezése minősül betétnek.

Gazdálkodó szervek betétszerződése

Miután a fogalom tisztázása a szakirodalomban leggyakrabban előforduló nézetekkel való bizonyos szembenállást is jelent, indokolt kitérőt tenni az érthetőség kedvéért. Ez a kitérő a gazdálkodó szervek bankszámla- és betétszerződésének témájához vezet.

A Ptk. korábbi rendszerében”… (megjegyzés: RÉGI Ptk.) …” a takarékbetét- szerződés és a számlaszerződés intézménye volt ismert. A takarékbetét-szerződés intézménye jellegénél fogva nem vonatkozhatott a gazdálkodó szervekre, így a szóban forgó szervezetek pénzelhelyezéseit a „számlaszerződések” rendszerébe kellett valahogyan beleilleszteni. Ez a rendszer megfelelő is volt mindaddig, amíg a gazdálkodó szervek kötelesek voltak minden pénzeszközüket bankszámlán tartani, illetve mindenre kiterjedő pénzforgalmukat bankszámlán keresztül lebonyolítani és a gazdálkodó szerveket a pénzelhelyezés tekintetében önálló döntési jog nem illethette meg. Az említett kötelező előírás az új gazdaságirányítási rendszerben az új gazdaságirányítási rendszerben azonban részint kevésbé szigorú formát öltött (valamivel szélesebb lett a gazdálkodó szervek lehetősége a fizetések készpénzben való teljesítésére), részint fokozatosan felismerték annak népgazdasági előnyeit, ha a gazdálkodó szervek is tartósabban kötik le pénzeszközeiket. Ez utóbbira vonatkozó döntést pedig rábízták a gazdálkodó szervekre, és a jogszabályi kötelezés helyett az ösztönzést helyezték előtérbe, vagyis rendszeressé tették azt, hogy a pénzeszközeiket meghatározott időre lekötő gazdálkodó szervek e tartós pénzelhelyezés esetére kamatot is kapjanak. Ez az újszerű megoldás a pénzeszközök egyre határozottabb elkülönítését is indokolta. S mivel ez a típusú pénzelhelyezés ettől függetlenül kötelezővé tette változatlanul a bankszámlán történő kezelést, kialakult a tipikus bankszámla (egyszámla, pénzforgalmi számla stb.) mellett a betétszámla is. Ez utóbbi lényege pedig – amellett, hogy az önkéntességet is előtérbe helyezte – éppen abban rejlett, hogy a pénzintézet az így hozzákerült pénzeszközzel a lekötés időtartama alatt számolhatott, azzal rendelkezhetett, az így lekötött pénzeszközöket egyéb célra felhasználhatta, vagyis a pénzeszköz elsősorban ezáltal öltött betéti jelleget.

Ennek ellenére a Ptk. korábbi rendszere „ … (Megjegyzés: Régi Ptk. 1990. előtti rendszeréről van szó.) … „ a szóban forgó betéti viszonyok szabályozását továbbra is beolvasztotta a számlaviszonyba, amely annak semmiféle jellegzetességét nem volt alkalmas kifejezni. Az új Ptk. ezt a problémát felismerve” …(Megjegyzés: itt a régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) az új Ptk. még nevezhetnénk „közép Ptk-nak is)…” módosított a korábbi rendszeren. Így jelenleg szabályozza egyfelől a gazdálkodó szervekre és állampolgárokra egyaránt vonatkozó bankszámlaszerződés intézményét (Ptk. 529. §), másfelől elkülönítve egymástól az elsősorban gazdálkodó szervekre vonatkozó betétszerződést (Ptk. 530. §) és az állampolgári betétügyeket rendező takarékbetét-szerződést (Ptk. 533 – 535. §).

A Ptk. rendszerében tételes polgári jogi megközelítéssel is egyértelművé vált tehát, hogy a gazdálkodó szervek pénzelhelyezése esetében is létezik betét, mégpedig a bankszámlán megjelenő betét. Mindez pedig azt is jelenti, hogy a betét jellegét nem a formája, hanem a tartalma határozza meg, vagyis – legalábbis, ami a gazdálkodó szervek pénzelhelyezését illeti – az ilyen módon elhelyezett pénzeszköz akkor is betét, ha a számlabetétként és nem takarékbetétként került a pénzintézethez.

A betétszerződés

Általános következtetésként mindebből annyit érdemes levonni – s ez már nem kizárólag tételesjogi, hanem közgazdasági vonatkozású is –, hogy elsősorban akkor kerül előtérbe a betét fogalma, ha a pénzeszköz a pénzintézetnél történő elhelyezése az elhelyező részéről (legalábbis az adott formában) nem jogszabályi kötelezettségen alapul, a pénzeszköz általában hosszabb-rövidebb, de meghatározott időre az elhelyező akarata alapján kerül elhelyezésre, lekötésre vagyis a pénz elhelyezése általában valamiféle takarékossági, tartalékolási elképzeléssel van kapcsolatban.

A Ptk. a betétszerződés intézményével foglalkozó 530. §-a nem szűkíti le ezt a gazdálkodó szervek betétére. Az utolsó mondatból: „Ha a szerződő fél gazdálkodó szervezet, jogszabály eltérően rendelkezhet” ugyanis következik, hogy a betétszerződés nem kizárólag gazdálkodó szervezetekre létesített intézmény, s mivel egyéb megkötés nincs, természetes, hogy állampolgárokra is vonatkozhat.

Ezt támasztja alá egyébként a Ptk. 535. §-ának (2) bekezdése is, amely kimondja, hogy „magánszemélyek által bankszámlaszerződés keretében elhelyezett pénzeszközökre a takarékbetét- szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni”. Ebből is le lehet vonni azt a következtetést, hogy a Ptk. is lehetővé teszi a takarékbetét-szerződés tipikus intézménye mellett az állampolgári számlabetét intézményének az érvényesülését, amennyiben a pénzeszközök pénzintézetnél történő elhelyezése bankszámlaszerződés, betétszerződés keretében történik. Az előbbiekhez azt érdemes még hozzátenni, hogy az állampolgárok szerződése – pontosabban a pénzeszközeik elhelyezésére vonatkozó bankszámlaszerződés – is betétszerződésnek, pénzeik betétnek tekinthetők.

A Ptk. 530. §-ának abból a kitételéből, miszerint „betétszerződés alapján a pénzintézet köteles a szerződő fél által lekötött pénzeszközök után kamatot fizetni…” az a következtetés vonható le, hogy a betét fogalmához szorosan kapcsolódik a kamat is.

A betét fogalmát ezek után, összegzésképpen a következőkben lehet meghatározni:

Betétnek kell tekinteni azokat a pénzeszközöket, amelyeket a betétesek takarékbetétkönyv vagy más okmány ellenében takarékbetétként vagy számlabetétként helyeznek el.

Takarékbetékönyv fogalma

A betét fogalma tehát a szakirodalomban megjelenőnél szélesebb, mert mind a takarékbetét, mind a számlabetét beletartozik. Ezek után a takarékbetétkönyv fogalma is könnyebben világossá tehető. Takarékbetétkönyv a takarékbetét (és nem számlabetét), tehát a pénzeszköz takarékbetétként való történő elhelyezését tanúsító okmány egyik változata. Ugyanezt tanúsíthatja egyéb okmány is, például az iskolai takarékossági akción kibocsátásra kerülő meghatározott címletű takarékbélyeg. Egyszerűbb fogalmazással: takarékbetékönyv okmány, amely az ügyfél birtokába kerül, a betét (vagyis a pénzeszköz) pedig a pénzintézetéébe.

Betétszámla

Természetesen ugyanez vonatkozik az egyéb e körbe tartozó okmányokra is. Tisztázásra ezek után csak a betétszámla fogalma vár.

Ezzel kapcsolatban tulajdonképpen arra kell választ adni, hogy a betétszámla és a bankszámla azonos fogalmakat takar-e.

A két fogalom nem esik egybe. A bankszámla a szélesebb fogalom, amelybe csak többek között tartozik bele a betétszámla. A bankszámla ugyanis a legkülönfélébb lehet. A betétszámlán kívül bankszámlának kell tekinteni a pénzforgalmi számlát, elszámolási számlát stb. A betétszámlának eddig egyik sajátos változata a csekkszámla, vagyis az a változat, amelynél a számlabetétes bankszámláján lévő követelése felett csekkel is rendelkezhet. Innét az oly gyakran használt elnevezés: csekkszámlabetét. „

A könyvből való kiragadással az volt a célom, hogy a betétekre vonatkozó korábbi szabályozást érzékletesebbé tegyem, a betét iránt érdeklődőnek kedvet csináljak a könyvekben való búvárkodáshoz, és hasznos szakmai ismereteket közvetítsek. A könyv számos internetes antikváriumban megvásárolható és remélem hamarosan hasonló, a hatályos jognak megfelelő mű is megjelenik. Ha csak belegondolunk abba, hogy valaki 2013-ban 5 évre lekötött betétet, neki 2018-ig és azt követően a régi Ptk. alapján kell azt elbírálni. Jó barangolást a blogomon!